Boldizsár Márk, az U21-es futsal válogatott új kapusa mesélt nekünk a Visegrádi Négyek Tornáról, és hogy milyen érzés volt együtt dolgozni Tomas Riveraval és stábjával.
Boldizsár Márk még elsős korában kezdett el futsalozni, mint mezőnyjátékos, azonban hamar a kapuba került, és végül ott is ragadt. 2004 nyarán a Cső Montage Budapest Futsal Club táborában figyelt fel rá Márkus Ákos, a klub utánpótlás edzője. Márkus meglátása jónak bizonyult, hiszen a Cső Montage szép eredményeket ért el az elmúlt közel tíz évben, melyben nagy része volt a fiatal kapusnak is. Az előző szezonban az U19-es bajnokságban a harmadik, 2012-ben pedig a második helyen zártak.
Először ölthetted magadra a címeres mezt, mit éreztél, mikor megkaptad a meghívót a válogatottba?
Márkus Ákos az egyik edzésünk során mondta el, hogy felhívta az utódja a válogatottnál, és megkérdezte, kit javasolna a Cső Montage-ból a csapatba. A felsoroltak közül végül csak engem hívtak meg a keretbe. Először el sem hittem, hogy bekerültem. A futsal az életem szerves részét képezi, és az egyik életcélom volt, hogy magamra ölthessem, akár utánpótlásban, akár a felnőtt csapatban a címeres mezt. Miután elolvastam a meghívót, az első utam két csapattársamhoz vezetett, akik tavaly szintén válogatottak voltak, töviről-hegyire kikérdeztem őket az élményeikről.
A Visegrádi Négyek Torna előtt volt egy edzőtáborotok. Miről szólt ez közel három nap?
Péntek délben találkozott először a csapat, lementünk Lipótra, majd délután rögtön egy videózással indítottuk a programot Sito mester (Tomas Rivera beceneve Sito – a szerk.) társaságában. Összesen négy edzésünk volt a három nap alatt, amik során folyamatosan új információkkal bombázott minket a stáb.
Szinte senki nem maradt meg a tavalyi U21-es válogatottból, elég volt ez a pár nap arra, hogy egy csapattá kovácsolódjatok?
Mind a felnőtt, mind az utánpótlás keret megújult. Pár játékos kivételével lecserélődött az egész gárda, de ettől függetlenül a többség már ismerte egymást, így könnyedén egymásra tudtunk hangolódni.
Rivera mester mire helyezte az edzéseken a hangsúlyt?
Először a védekezéssel és a letámadással foglalkoztunk, majd a támadások és a pontrúgások is sorra kerültek. Egy azon helyzetre rengeteg variációt végig néztünk, tanultunk például spanyol, román, olasz pontrúgásokat. Igazi gyorstalpaló futsal kiképzés volt a hétvége.
Mennyi maradt meg ebből a rengeteg információból, mennyit tudtatok hasznosítani?
A videózások előtt azt javasolta a stáb, hogy ha kell jegyzeteljünk, és a mérkőzések előtt gondoljuk végig újra a hallottakat. A tízéves rutinomnak hála, könnyen és gyorsan tanultam. Az edzéseken pedig mindent újra átvettünk többször is, ha kellett ötször-hatszor is lejátszottunk egy-egy szabadrúgást, hogy biztosan rögzüljön. Sito mester szerint, a hibáiból tanul az ember, ez a fejlődés kulcsa, ha nem hibázik az ember, abból sosem fog tanulni.
Bár ismerted a többieket, de mennyire támaszkodhattál a segítségükre a védekezésben. Jól megértettétek egymást?
Egy kapusnak nemcsak a védekezés a feladata, de ő irányítja a pályán a csapatot is. Rendkívül fontos a kommunikáció, hiszen a mezőnyjátékosok nem látják át az egész pályát, a kapus dolga, hogy vezényszavakkal irányítsa a mérkőzést, és segítse a játékostársait. Apró szavakkal kommunikálunk a meccs folyamán, és persze minden kapusnak megvannak a maga vezényszavai, ezért még a mérkőzés előtt leültünk a többiekkel és átbeszéltük ezeket. Így nem volt semmiféle probléma a torna alatt, bár bevallom, nem sok hangom maradt az utolsó, szlovák meccs végére, de ez a poszt ezzel jár.
Négy félidőt védtél, ebből egyet-egyet a lengyelek és a szlovákok ellen, a csehek elleni mérkőzésen pedig végig a pályán voltál. Milyen érzés volt a válogatott színeiben játszani?
Leírhatatlan érzés a magyar himnuszt hallgatni, miközben mindenki téged néz. Büszkén viseltem a címeres mezt. A mérkőzések is teljesen más kategóriába tartoztak, sokkal pörgősebbek, hajtósabbak voltak, mint egy NB I-es mérkőzés. Sokkal jobban kellett koncentrálnunk, a figyelmünk egy másodpercre sem lankadhatott.
Az utolsó mérkőzés előtt tisztában voltatok azzal, hogy ha megveritek a szlovákokat, akkor akár megnyerhetitek a tornát is?
A mérkőzés előtt elmondták, hogy ha több góllal győzünk, akkor az első helyen végzünk a tornán. Ez egy hatalmas löketet adott nekünk, vérszemet kaptunk, így mentünk fel a pályára. Remekül kezdtük az első félidőt, ami végül egy-egyes eredménnyel zárult, ezután jöttem én. A második játékrészben kihoztam magamból a maximumot, és egy gólt sem tudtak rúgni a szlovákok, de sajnos mi sem, így végül a döntetlen az ezüst érmet jelentette.
Elégedett vagy a második hellyel?
Mindenki remekül játszott, a csapat kihozta magából a maximumot. Aminek külön örültem, hogy mindazt, amit az edzéseken illetve a videózások közben láttunk és beszéltünk, azt megcsináltuk téthelyzetben is, és alázatosan küzdöttünk minden mérkőzésen egytől-egyik.
Milyen volt Rivera mesterrel együtt dolgozni?
Először furcsa volt, kellett egy kis idő, amíg megszoktam, hogy spanyolul beszél hozzánk. De ezt leszámítva elmondhatatlan élmény volt vele dolgozni. Sito mester rengeteget tud a futsalról, ő a világ egyik legelismertebb edzője, és mindazt a tudást, ami a birtokában van, igyekezett átadni nekünk. Rengeteg információval bombázott minket folyamatosan. Ez alatt a pár nap alatt nagyon sokat fejlődtem én is és a csapat is.
Mikor lesz a következő válogatott esemény?
A tervek szerint több válogatott összetartást szeretnének azonban, hogy hányat és milyen kerettel az a jövő titka.
A felnőtt válogatott ikrényi meccsei alapján, mit gondolsz, tudunk győzni az ukránok ellen a pótselejtezőn?
Szeptember 17-én idegenben lép pályára a magyar együttes az ukránok ellen, majd rá egy hétre lesz itthon a visszavágó Gyöngyösön, szerintem van esélyünk mindkét meccsen. A tornán rengeteget fejlődött az A-csapat, ha továbbra is ilyen kitartóan dolgoznak, akkor az ukránok nem jelenthetnek problémát.
Fotók: Machalek Attila